Hvang Denetalos

Szeretlek

Szeretlek,bár tudom nem szabad
Hisz bolond mindenki aki szerelmet ad
Dehát te vagy ki kell nekem
Te vagy számomra a végtelen

Ha kezed foghatom
Elfelejtem bánatom
Veled szebb a világ
Én vagyok ki téged öszintén imádd

Szerelmem nincs nekem más,csak te létezel
Szebb az élet ha veled,ha veled képzelem
Nincs annyi fájdalom nincs annyi magány
Legyél velem örökre te gyönyörű lány.

 

Nelladel Archen

Telihold

Hideg és fénytelen-sötét az éj,
csillagok nem díszítik palástját,
köd sugdolózik, tekereg körém,
a telihold elrejtette arcát.
Hadd vessek rá vágyódó pillantást,
hadd mondjon nekem újabb meséket!
De úgy félek, nem mutatja meg magát,
nem súgja fülembe a lényeget...

Ám csend, figyelj! Egy csillag felneszel.
A felhők sorra rohannak tova...
A Hold is sárgás fénnyel megjelent.
Nyugszom, hisz rám mosolyog Holdanya.
Mosolyog, s megszólít komolyan:
`Kicsi lány, mért keresel folyvást?
Pihenj, ne rám várj unos-untalan,
nincs több mesém, kiapadt a forrás.`

`Mondd, hogyan is lehetne ez való?
Hisz éjről éjre mindent te figyelsz,
mindent te látsz, ami csak látható.`
`Így igaz, de nem látok semmit sem,
amihez szavaim nem keveslem...
Szívesebben takarom el arcom,
ne lássam mindezt, kegyelmezzetek!
Vagy éljetek éjjel is, angyalok...`


Így a Hold, de látja a lány arcát,
fordul szava, szabadkozás helyett.
`Szokatlan módja akadhat talán...
Választhatsz ily életet, gyermekem:
jöjj ide mellém, lépj a földemre,
megmutatom néked, mi látható.`
`Ha megteheted, Holdanya, kérlek,
hadd legyek éjjel-fényedben járó!`

Így döntött, s mily elhibázott döntés!
Hisz mitől irtózik hold-pillantás,
ember-lélek hogyan viselhetné?
Azóta szenved a Hold oldalán,
könnyek közt jár, hozzá nem jön Halál.
S ha a telihold furcsa fénnyel ragyog,
nem a szemed káprázik, de a lány
iszony-kínzott arcát megláthatod.

 

Velia de Leroux

Telihold

Furcsa varázslat az éjszaka,
Amit a tájjal művel, az már kész csoda.
Legnagyobb szerep mégis a Holdnak jut,
Ki ezer és ezer apró titkot tud.
Látott sok szerelmes párt a réten,
Látta a véres csatákat régen,
Kísérte útján az esti lényeket,
Elrejtette szem elől a harcos népeket.
Ám e titkokat te könnyen megtudhatod,
Ha egy éjszakádat a magánynak odaadod,
S így vonulsz ki magadban,
Hogy csak a Holdat nézd untalan.
Mikor úgy érzed, külsejét megismerted,
Hagyd, hogy a belsődet is ő szólítsa meg.
Dőlj el a füvön, szemed hunyd le,
S hallgasd, miről szól ez a furcsa Hold-mese.

 

Killian Moriath

Holnap, ma, Te gondolsz rám, és várlak,
Telis-tele vággyal készülök rád,
Ölellek, reggel fejemben, szívben régen,
De csak szépen! Akarni nem szabad csak! Megerőszakolni a vágyat..
Follyon biz nyugodtan a maga kis medrében,
Félni ne félj, hogy vak-kanyomba réved,
Én se félek, mert már látom réved, (ha-ha)
S ahogy műnek végén kadencia,
Úgy leszel Te Enyém, Dúlcínea!

 

Nelladel Archen

Simíts arcomon, érintsd a kezem,
hozzáérsz lelkemhez vele...
lélegezni kérlek, újra oktass,
azt hiszem, miattad hagytam abba...

 

Velia de Leroux

Az álomról

Ó, te édes álom
Feledtető álom
Mikor karjába zár egy éjen át
Kicsókolja minden bajod a szádon át
Hogy így legyen álmod jó, de észrevedd!
Hogy mily csalfa ez, te kétszínű képzelet
Mily játékot űzesz,
Mert bút végleg el nem űzesz
Midőn az álom elbocsát kebléről
Újra tudomást kell venned az igaz létről.

 

Nelladel Archen

Nyugalom

A hold furcsa tűzben égett,
sárgának tűnt sápadt képe.
Tágra nyílt szemmel csodálom,
gyönyörűbb, mint vágyálmom.

Szellő az avarral táncol,
szín kavalkádjuk ficánkol.
Mosoly incselkedik velem,
míg e játékot figyelem.

Bukdácsol a patak habja,
sosem lelhet nyugalomra.
Kacagok csacsogó sodrán,
az örökké tartó hajszán.

Előttem gyertya, láng lobog,
virágkoszorú hajamon...
Világ tükre most az arcom:
magam volnék a Nyugalom...



 


A legfontosabb az, hogy ne rejtsd el előlünk a benned rejlő kincseket

                     

Napraforgó hogyha a fény felé fordul
Bohémtanya sorsa újra jobbra fordul!

régen
2008. január
2007. december
2007. november
2007. október
2007. szeptember
most

előző klánblogok
- Letizia idején
- Shana idején



A Bohémek Háza

Kesze-kuszán dülöngélő kétszintes harmonikus formájú épület, melynek kapuja északra nyílik a város felé
(a kapu míves kacskaringói egy valaha élt törpelány, Dreya Glin-Groth művészetét dicsérik),
oldalát néhány fa övezi, hátsó védelmezője pedig nem más, mint maga a városfal, vagyis annak egy darabja.
Jó kontrasztot alkot az erős fal, a kicsit kopottas ablakokkal, hol kirakatszerűen a bohémok által készített legjobb minőségű szivarok, tabakkok, pipadohányok, virágolajok, teák, s ki tudja mi minden, van kitéve.
Mik feltűnően hívogatják az arra látogatókat, hogy kíváncsiságuknak eleget téve betérjenek, s megízleljék a kellemes aromákat.
A jobb oldalon, mi a további átjárást biztosítja a tanyára kényelmes székek, s asztalok várják a teákat kóstolgatókat.
Középen nagy dézsákban, s polcszerű asztalokon szappantömbök, fürdősók, gyertyák, mécsesek vannak, miből lefaragván vásárolhatnak a kellemesen romantikus, nyugtató, kikapcsoló perceket kívánók.
Bal oldalt vitrinekben különböző illatok, olajok, aromák s a pöfékeléshez elengedhetetlen hozzávalók sorakoznak, hogy mindenki igényeit kielégíthessék.
S mindezekhez elmaradhatatlanok a verseink, melyekről híresek vagyunk!


Múzsák labirintusa

Ahogy a Tanya földje érinti talpadat, színpompás látvány tárul eléd.
Múzsák labirintusa. Az egyszerűen csak szép parkosított környezetben kikapcsolódásra, egzotikus virágokra, természet lágy ölére vágyók felfedezhetik a kertben kialakított kövezett patakot, mely vígan folydogál, s mellyen több bambuszhíd is átvezet eme zöld övezet egy másik sarkába.
Dísztavat, szobrokat, s ha a kanyargó sárgaköves, lugasokkal és formára nyírt bokrokkal elhatárolt utakon megleled, a park szívében elhelyezett szökőkutat még ama turpisságára is fényt deríthetsz, hogy bor folyik belőle, s nem víz!
Természetesen nem túl magas a növényzet, így megmarad a panoráma is, de mindenkinek diszkréciót biztosít.
Estére csak apró jelzést adó mécsesek égnek, mik jelzőkövekben vannak rejtve, az eső elöl, s a hangulat kedvéért, hogy csak sejtessék az utat.
Romantikára vágyók, letargikusok, szomorkás, s bohókás bolondok legnagyobb örömére. Ha jól fülelsz, még Gyöngy-, s Harangvirágok lágy dallamát is feléd sodorhatja a szél, ahogy hárfa, s pánsíp ritmusait kísérik. Senki sem tudja ki játssza eme dallamokat, de sokak szerint, nem lehetnek ezek mások mint a Múzsák maguk!
A sugárszerűen elhelyezett utakat, kanyargós mellékutak övezik, s mind a bohémek egy-egy mesés világába rabolnak el. Hol Semiramis Könnyeihez, vagy az Aula Opus Magnumhoz, vagy az Elvarázsolt Kastélyhoz, vagy a Fogadóhoz...


Vörös Fövény Fogadó

Ahol a bohémek ihleten kívüli élete zajlik, egy vendéglő, amolyan nappal kávézó, este mulató jelleggel.
A falakat és a bútorokat vörös kárpit fedi, ami tökéletes összhangban van az ébenfa pulttal és asztalokkal. A falat az itt élő művészek által odaajándékozott képek díszítik.
Hátul, minden asztaltól jól látható helyen egy kis színpad áll még.
A Fövenyt Melissa Mantoa, egykori műlovarnő alapította, jelenlegi tulajdonosai Linkoci, és Cori, de ha őket nem találod keresd a pultost Pityókás Madre-t(NJK), kinek borvirágos orra, s kacagó csíkra húzott szemei jó kedvre derítenek mindenkit.
Az egyik sarokban, hol a teraszra, s a hintalókarámra nyílnak az ajtók, párnák vannak letéve a földre, s apróka asztalok, ha pedig magányra vágyik az ember, ugyancsak vörös szín selyemből baldachinok vannak, hogy elszeparálhassák magukat a nyugalomra vágyó művészek. A fogadó neve és cégére a Bohémtanya tengerparti múltjából maradt fenn.


Aula Opus Magnum

A bohémtanya szívében található meg, s úgy foglalja körbe minden más épület.
Aula Opus Magnum vagyis a Nagy Mű Csarnoka.
A csatlakozni kívánók ebbe a magasított kupola alakú nyitott épületbe lépnek be, amely otthont ad a már elkészült műveknek, hiszen itt adják elő a költők, a dalnokok szerzeményeiket, ide támasztják ki a festők az új képeiket.
A kritikusok és az érdeklődők is itt róhatják fel véleményüket.
A nagy reményekkel érkező művészpalánták ezek alapján eldönthetik, hogy visszafordulnak-e, vagy csatlakoznak hozzánk.
A terem érdekessége, hogy a közepén áll a Megrepedt Oltár, a Bohémtanya egykori templomának, a Karnagy Szentélyének egyetlen megmaradt darabja...
Ezek a régi idők emlékére.
S most is... nem csak más klánokat, talán a bohémokat súlytotta a legnagyobb kár az ork támadások után.
Az egész tanyát fel kellett gyújtaniuk, odaadni, feláldozni otthonukat a tűz marcangoló lángjainak, hogy megmeneküljenek.
Az otthontalanság, nem keserítette el őket, még ha nem is voltak harcosok, sem munkás emberek, de mindenki követ, fát, szerszámot ragadott, s jelképesen elsőkként az aulának romos köveit dicső helyükre emelték.
Régi arculatán az változott talán, hogy tágasabb lett, s több napfény szűrődött be, hiszen kupola részébe a hintalovak költöztek be. Egy csigalépcső, mi az aula közepéből indul, s melynek szíve a szentély egyetlen megmaradt darabja, csodás kilátást biztosít mindenkinek, ki a tanyát teljes valójában szeretné megcsodálni.


Hintalókarám

Hatalmas vadgesztenyefák veszik körül ahogy kitekintesz a nyitott kupolából.
Ide járnak a bohémek, beszélgetni, napozgatni, pihengetni, van aki olvas, van ki írogat, vannak sárkányt eregetők és lengőtekézők...(amit kéretik kuglinak nevezni!)
Naponta legalább egy tréfás verset, mesét, történetet kell itt felolvasni, különben a hintalovak éheznek, ezért kérek mindenkit, aki szívén viseli a hintalótenyészet sorsát, etesse az állatokat!
(a vers lehet saját, vagy hozott is...aki sokszor etet, azt kitüntetem a kiváló hintalótenyésztő címmel)


Elvarázsolt Kastély

Közvetlenül a fogadó mellett húzódik, az elvarázsolt kastély.
A romokból újraépített kastély arculata megváltozott, de elvarázsolt jellegéből mit sem veszített.
Egyre több furcsaság történik benne, hiszen a kertből ide menekült manók, tündérkék is szabadon garázdálkodhatnak, s a szellemek sem oly szégyenlősek, mint voltak.
Rusztikus kinézetét annak köszönheti, hogy a régi menthető köveket visszaépítették, s beolvasztották új külsejébe.
A borostyán, vadszőlő, akác s más futó növények benőtték bejáratának hatalmas tartópilléreit, s auláját, ill. földszinti folyosóit, hol szabad légtérmozgás van, s nem zárt falak.
Mindenhol pálmák, liliomok, orhideák, begóniák, sziklakerti nővények találhatóak azon romos területeken, miket meghagytak a nagy csata emlékére.
Az emeleti folyosókról nyílnak a bohémok szobái.
Világos pasztelszín árnyalatú falak.
Rusztikus bútorok, bohémok által festett képekkel feldíszítve.
Egyszerű, de otthonos, s mindenkinek külön kis terasszal, miken pirosszín muskátlik virágzanak.


Meseszoba


Gondozatlan Kert

A gondozatlan kert helyén valaha a Múzsák Karnagyának szentélye állt, egy szép parkocska közepén...
aztán a szentélyt elhagyták gondozói, a papnő és az írnok...
és a szentély lassan rommá, a park, vad, buja kertté változott...
Míg egy napon egy dalnok szépet nem álmodott és gondozójává nem szegődött a kertnek...
nem, nem kapával, ásóval, nem is gereblyével...
azokhoz ő nem ért...
dalokkal, versekkel, jókedvvel, szerelemmel, szomorúsággal...ezek az ő szerszámai...
...és a kert lassan álomvilággá változott...lépj be és álmodj...