Ketten
Linkoci
Hová tűnt a varázshó?
Mesék pihéje, a könnyűszárnyú?
Elolvadt, alatta
fáradt unalom...
Hiába kutatom a régit,
a tűnékeny harmattal
rég elillant égit...
Almandin
Csillagos téli éj...
hó hull, halkan mesél
tavaszról, világról,
elvesztett csodáról...
S új nap süt rá, ne sirasd a régit,
figyeld a csillogó,
földrefestett égit...
Linkoci
Jövök az égből,
könnyű mesékből,
Jövök érted,
földönragadt párom!
s ha megtaláltalak,
új, földi mesékbe lépünk...
Almandin
Gyere, repülj, hívlak,
most engedj a szónak,
gyere, gyere értem
s adj új ízt a csóknak!
S én szeretem, ha keresel...
elbújok, mert az a jó,
ha megtalálsz és ölel
karod, a ringató,
csodás mesehajó...
Linkoci
Ringa-ringa-ringató,
álombéli nagy hajó,
hiába is bújsz előlem
vitorlámat kifeszítem,
röpít a szél utánad,
ma még meg is talállak,
csillagcsókot hintek rád,
felhajtom majd a szoknyád,
szellőkarom átkarol,
szívem veled zakatol,
lüktet árad, betakar,
végtelen verset szaval...
á
á
á
á
Hvang Denetalos
Csak egy 6 soros
Nincs reményem semmi,már nem érdekel senki,
Élnék de nem hadják,elnyomnak mind egy hangyát,
Csak egy porszem vagyok az élet sivatagában,
Ki csak száll a szélel csendben magában,
Nem reméllek semmi jót,semi örömet,
Ha kivánék,a csalodástol kisírnám szememet.
á
á
á
á
Almandin
Sóhajtott halkan a hold,
sóhaja furcsa mosolyt
csalt arcodra...
átléptük hát a telet
s a térben megremegett
lelkünk forda...
valahol, világ végén
gomolygó ködben leltél
barátodra...
á
á
á
á
Hvang Denetalos
Sosem értem
Mi is az élet?Ha nem érted megkérded.
De a végét meg sosem érted,
Miért mennek el azok,akiket szeretsz,
Hisz nélkülük az életben igazán boldog nem lehetsz,
Eljöhet az a nap mikor megérted az életet,
De a végét neg sosem érted.
Ha egy fiatal kisgyermek meghal
A földre szál érte egy angyal,
Sír az ég sír a föld sírnak a fák,
Könyeitől senki sem lát,
Soha nem értettem hogy miért halnak meg a gyermekek
Csecsemők,serdülők,tinédzserek!
A szülök sírnak és azért harcolnak hogy megtalálják az okát,
Sok szülő hiába emészti és hibásztatja magát,
Nem értem azt mikor azt mondják az orvosok!
Hogy úgy sem éli meg a holnapot!
Mert a remény hal meg utoljára,
De sok ember ezt be nem látja,
Remélem énn még mondhatom,
Hogy az életet felfogom.
á
á
á
á
Linkoci
Buta szavak
Tudom néha türelmetlen
tudom néha bántó,
néha fájó sebet is ejt
közöttünk néhány szó...
tudom néha átok vagyok
s tán sohasem áldás,
mégis itt vagy, mégis ragyogsz,
lelkem ezért hálás...
á
á
á
á
Linkoci
A Múzsához
Gondold meg Kincsem,
s ha türelmed nincsen,
ha nincs alázat benned,
akkor el kell menned!
Gondold meg múzsám,
nehéz ez az út ám,
bánatfákkal övezve,
búkövekkel kövezve!
á
á
á
á
Mary Jane
Jött a herceg paripán,
Kimentette a királylányt,
Börtönéből elvitte,
Sárkánytól megmentette...
Elgyöngült a királylány,
Ahogy a hőst meglátá,
Szíve gyorsan dobogott,
S nagyon várta a csókot...
á
á
á
á
Mary Jane
Az élet egy nagy talány,
S bár meghalt a lány,
Nem akarná ő,
Hogy miatta szenvedjen a hős.
Szerelmük virága szép emlék legyen,
Történhetett bármi, sose feledd,
Szomorúságba veszejteni, nem jó tett, kegyetlen,
Hagyd, hogy boldog lehessen a mennyekben...
á
á
á
á
|
A legfontosabb az, hogy ne rejtsd el előlünk a benned rejlő kincseket

Napraforgó hogyha a fény felé fordul
Bohémtanya sorsa újra jobbra fordul!
régen
2008. január
2007. december
2007. november
2007. október
2007. szeptember
most
előző klánblogok
- Letizia idején
- Shana idején

A Bohémek Háza
Kesze-kuszán dülöngélő kétszintes harmonikus formájú épület,
melynek kapuja északra nyílik a város felé
(a kapu míves kacskaringói egy valaha élt törpelány,
Dreya Glin-Groth művészetét dicsérik),
oldalát néhány fa övezi,
hátsó védelmezője pedig nem más, mint maga a városfal, vagyis annak egy darabja.
Jó kontrasztot alkot az erős fal, a kicsit kopottas ablakokkal,
hol kirakatszerűen a bohémok által készített legjobb minőségű szivarok, tabakkok,
pipadohányok, virágolajok, teák, s ki tudja mi minden, van kitéve.
Mik feltűnően hívogatják az arra látogatókat, hogy kíváncsiságuknak eleget téve betérjenek,
s megízleljék a kellemes aromákat.
A jobb oldalon, mi a további átjárást biztosítja a tanyára kényelmes székek,
s asztalok várják a teákat kóstolgatókat.
Középen nagy dézsákban, s polcszerű asztalokon szappantömbök,
fürdősók, gyertyák, mécsesek vannak, miből lefaragván vásárolhatnak a kellemesen romantikus, nyugtató,
kikapcsoló perceket kívánók.
Bal oldalt vitrinekben különböző illatok, olajok,
aromák s a pöfékeléshez elengedhetetlen hozzávalók sorakoznak, hogy mindenki igényeit kielégíthessék.
S mindezekhez elmaradhatatlanok a verseink, melyekről híresek vagyunk!

Múzsák labirintusa
Ahogy a Tanya földje érinti talpadat, színpompás látvány tárul eléd.
Múzsák labirintusa. Az egyszerűen csak szép parkosított környezetben kikapcsolódásra,
egzotikus virágokra, természet lágy ölére vágyók felfedezhetik a kertben kialakított kövezett patakot,
mely vígan folydogál, s mellyen több bambuszhíd is átvezet eme zöld övezet egy másik sarkába.
Dísztavat, szobrokat, s ha a kanyargó sárgaköves,
lugasokkal és formára nyírt bokrokkal elhatárolt utakon megleled,
a park szívében elhelyezett szökőkutat még ama turpisságára is fényt deríthetsz, hogy bor folyik belőle,
s nem víz!
Természetesen nem túl magas a növényzet, így megmarad a panoráma is,
de mindenkinek diszkréciót biztosít.
Estére csak apró jelzést adó mécsesek égnek, mik jelzőkövekben vannak rejtve,
az eső elöl, s a hangulat kedvéért, hogy csak sejtessék az utat.
Romantikára vágyók, letargikusok, szomorkás, s bohókás bolondok legnagyobb örömére.
Ha jól fülelsz, még Gyöngy-, s Harangvirágok lágy dallamát is feléd sodorhatja a szél,
ahogy hárfa, s pánsíp ritmusait kísérik. Senki sem tudja ki játssza eme dallamokat,
de sokak szerint, nem lehetnek ezek mások mint a Múzsák maguk!
A sugárszerűen elhelyezett utakat, kanyargós mellékutak övezik,
s mind a bohémek egy-egy mesés világába rabolnak el. Hol Semiramis Könnyeihez, vagy az Aula Opus Magnumhoz,
vagy az Elvarázsolt Kastélyhoz, vagy a Fogadóhoz...

Vörös Fövény Fogadó
Ahol a bohémek ihleten kívüli élete zajlik, egy vendéglő, amolyan nappal kávézó,
este mulató jelleggel.
A falakat és a bútorokat vörös kárpit fedi, ami tökéletes összhangban van az ébenfa pulttal és asztalokkal.
A falat az itt élő művészek által odaajándékozott képek díszítik.
Hátul, minden asztaltól jól látható helyen egy kis színpad áll még.
A Fövenyt Melissa Mantoa, egykori műlovarnő alapította, jelenlegi tulajdonosai Linkoci, és Cori,
de ha őket nem találod keresd a pultost Pityókás Madre-t(NJK), kinek borvirágos orra,
s kacagó csíkra húzott szemei jó kedvre derítenek mindenkit.
Az egyik sarokban, hol a teraszra, s a hintalókarámra nyílnak az ajtók,
párnák vannak letéve a földre, s apróka asztalok, ha pedig magányra vágyik az ember,
ugyancsak vörös szín selyemből baldachinok vannak, hogy elszeparálhassák magukat a nyugalomra vágyó művészek.
A fogadó neve és cégére a Bohémtanya tengerparti múltjából maradt fenn.

Aula Opus Magnum
A bohémtanya szívében található meg, s úgy foglalja körbe minden más épület.
Aula Opus Magnum vagyis a Nagy Mű Csarnoka.
A csatlakozni kívánók ebbe a magasított kupola alakú nyitott épületbe lépnek be,
amely otthont ad a már elkészült műveknek, hiszen itt adják elő a költők, a dalnokok szerzeményeiket,
ide támasztják ki a festők az új képeiket. A kritikusok és az érdeklődők is itt róhatják fel véleményüket.
A nagy reményekkel érkező művészpalánták ezek alapján eldönthetik, hogy visszafordulnak-e,
vagy csatlakoznak hozzánk. A terem érdekessége, hogy a közepén áll a Megrepedt Oltár,
a Bohémtanya egykori templomának, a Karnagy Szentélyének egyetlen megmaradt darabja...
Ezek a régi idők emlékére.
S most is... nem csak más klánokat, talán a bohémokat súlytotta a legnagyobb kár az ork támadások után.
Az egész tanyát fel kellett gyújtaniuk, odaadni, feláldozni otthonukat a tűz marcangoló lángjainak,
hogy megmeneküljenek. Az otthontalanság, nem keserítette el őket, még ha nem is voltak harcosok,
sem munkás emberek, de mindenki követ, fát, szerszámot ragadott,
s jelképesen elsőkként az aulának romos köveit dicső helyükre emelték.
Régi arculatán az változott talán, hogy tágasabb lett, s több napfény szűrődött be,
hiszen kupola részébe a hintalovak költöztek be. Egy csigalépcső, mi az aula közepéből indul,
s melynek szíve a szentély egyetlen megmaradt darabja, csodás kilátást biztosít mindenkinek,
ki a tanyát teljes valójában szeretné megcsodálni.

Hintalókarám
Hatalmas vadgesztenyefák veszik körül ahogy kitekintesz a nyitott kupolából.
Ide járnak a bohémek, beszélgetni, napozgatni, pihengetni, van aki olvas, van ki írogat,
vannak sárkányt eregetők és lengőtekézők...(amit kéretik kuglinak nevezni!)
Naponta legalább egy tréfás verset, mesét, történetet kell itt felolvasni,
különben a hintalovak éheznek, ezért kérek mindenkit, aki szívén viseli a hintalótenyészet sorsát,
etesse az állatokat!
(a vers lehet saját, vagy hozott is...aki sokszor etet, azt kitüntetem a kiváló hintalótenyésztő címmel)

Elvarázsolt Kastély
Közvetlenül a fogadó mellett húzódik, az elvarázsolt kastély.
A romokból újraépített kastély arculata megváltozott, de elvarázsolt jellegéből mit sem veszített.
Egyre több furcsaság történik benne,
hiszen a kertből ide menekült manók, tündérkék is szabadon garázdálkodhatnak, s a szellemek sem oly szégyenlősek,
mint voltak.
Rusztikus kinézetét annak köszönheti, hogy a régi menthető köveket visszaépítették,
s beolvasztották új külsejébe. A borostyán, vadszőlő,
akác s más futó növények benőtték bejáratának hatalmas tartópilléreit, s auláját, ill. földszinti folyosóit,
hol szabad légtérmozgás van, s nem zárt falak. Mindenhol pálmák, liliomok, orhideák, begóniák,
sziklakerti nővények találhatóak azon romos területeken, miket meghagytak a nagy csata emlékére.
Az emeleti folyosókról nyílnak a bohémok szobái. Világos pasztelszín árnyalatú falak. Rusztikus bútorok,
bohémok által festett képekkel feldíszítve. Egyszerű, de otthonos, s mindenkinek külön kis terasszal,
miken pirosszín muskátlik virágzanak.

Meseszoba

Gondozatlan Kert
A gondozatlan kert helyén valaha a Múzsák Karnagyának szentélye állt,
egy szép parkocska közepén... aztán a szentélyt elhagyták gondozói,
a papnő és az írnok... és a szentély lassan rommá, a park, vad, buja kertté változott...
Míg egy napon egy dalnok szépet nem álmodott és gondozójává nem szegődött a kertnek... nem,
nem kapával, ásóval, nem is gereblyével... azokhoz ő nem ért... dalokkal, versekkel, jókedvvel,
szerelemmel, szomorúsággal...ezek az ő szerszámai...
...és a kert lassan álomvilággá változott...lépj be és álmodj...
|