2007. 11. 27.
Ma mi lettünk a nap klánja!
Linkoci
Minden klánnak vágya,
legyen a nap klánja!
Kedves tanyánk megérdemli,
hogy a díjat ma bésepri!
Éljen Alma, Nagy vezérünk,
Senkivel mi nem cserélünk!
Jóreggelt bohémek!:-)))
Dumn Dolrogh
Éljen bíz a Bohémtanya,
van minálunk kaja-pia,
mert ha máshol kérsz melisszát,
azt se tudják, eszik-e vagy isszák!
:D
á
á
Tudósok a Gondozatlan Kertben
Cicatrice és Kandre
Valahol harangok bongtak,
csillagok ezrével hulltak,
valahol láttam a lángot,
és bántam, hogy nem voltál ott...
Valahol örökké csend lesz,
és féltjük a gyűlölt rendet
valahol ébred az álom
és fáj, hogy nélküled látom...
Valahol bársony a pázsit,
egy hamis hegedű játszik,
Valahol örök az élet
és ezért meghalok érted...
*
Valahol, ahol örök az élet,
ne halj meg, én élek érted...
Mert ott találsz,
hol harangok bongnak,
ott hol szédült
csillagok hullnak,
együtt éltetjük a lángot,
Kandrét hidd el, ott találod!
Ott állok, hol örökké csend lesz,
megszelíditjük a gyűlölt rendet,
ott ölellek, hol álom ébred,
oda megyek, rohanok érted!
Oda, ahol bársony a pázsit,
Ahol Linkoci szép dalt játszik,
Valahol, ahol örök az élet,
ne halj meg...én élek érted!
Linkoci
Tündértánc
Fújj varázsszél, zümmenj éj!
csillám csillanj, libbenjél,
ezüstporral telehintve
röppenjen a lányok tincse...
áradj mesezivatar,
csillagos ég betakar...betakar, betakar...
Maledar
-Csak pár szót engedj meg ..Tudod ..
sokfelé jártam
sok mindent láttam
de olyan csodát mint itt
egy helyen sem láttam
tündér lépett elém
elbájolt varázsa
elragadta szívem
Szépséges világa ...
Csak annyit kérek ne szaladj el előlem.
á
á
á
á
Aminsa versek
A költők
Sárkánytűzben,
éjidőben,
születnek a költők,
tündérlányok
víg manócskák
ringatják a bölcsőt!
lelküket a Nagy Kovács
hétszer kovácsolja,
a szerelem lángja felett
hétszer megforgatja...
A Fövenyben
Fövenyben hej,
Linkoci játszik,
meséket dúdol, penget el...
a Gondozatlan
Kertben a szellő
dalával versenyt énekel...
Múzsa
Aminsa szépségét
tedd a húrra dalnok!
Tündérek között is
Ő lenne a bajnok!
Mi vagy te?
Kérdésre kérdés,
költőnek szegezett kard,
elmondom, ki vagy, ha akarod,
hallgasd hát végig e dalt!
Gyermeklánc könnyű pihéje,
hibiszkusz bársony bibéje,
az vagy te...
Harmatcsepp libbenő hálón,
ködpára hajnali tájon,
az vagy te...
billegő madár az ágon,
pillangó hajló virágon,
az vagy te...
Kiváncsi lány a Fövenyben,
ki meghozta daloló kedvem,
az vagy te!
á
á
á
á
Linkoci
Vándorversek
Jártam Bányát, jártam Öblöt,
Pormedret is láttam...
Gyönyörködtem hegyben, völgyben,
annyiféle tájban,
de a szemed kék sugara
jött velem az úton,
fogadóban, erdőszélén,
csorba, öreg kúton...
bármerre is vitt a szekér,
nappal volt, vagy éjjel,
eső vert-e, vagy küzdöttem
csípös hideg széllel...
kék szemednek szép sugarát
húnyt szemmel is láttam,
bánatomban ezt buta
nótát fabrikáltam...
..és ha ültem a Patásban,
mágusjárta Pihenőn,
és ha ittam Menedékben,
ötbányai hegytetőn,
és ha asztal alá ittam,
magamat a Zsugoriban,
hogyha szomjam oltottam
a poros Hárpiában,
miattad piáltam...
csak a szemed,
csak kék szemed
pillantását vágytam!
Diabolika versek
Fekete-fehér, igen-nem,
mit vettél a pénzeden?
Vettem kardot, hétszervertet,
medált, mely ad segedelmet,
vettem egy pikkelyes páncélt,
egy melissát (nagyon rámfért)
s vettem egy nagy kalapot,
mely díszíti az alakot.
Felvértezve, cicomázva,
várok Diabólikára!
á
á
á
á
Aminsa Elahaminah
Döntés
Versbe foglalnám mit látok e világról
Versben írnám meg hogy miről szól
Megírnám néked rólad s rólam szól
Ezernyi szóból egy mesés kis világból
Törném a fejem a rímen és a szón
Átírnám sok sok éjjelem nappalom
De nem tudnám szavakkal leírni álmom
Csak azt tudom Múzsaként más lesz a dolgom
á
á
á
á
Mary Jane
Volt egyszer egy ifjú titán,
Nem volt ő egy orángután,
Karjába vett, ölelt buján,
Én meg csak ott álltam bután...
Grendon
Lesütötted szemed,
De ő nézett téged.
Ostobán mosolygott,
Közben rímet faragott.
De neki ez nem hivatása,
Kard forgatás a specialitása.
Megnyugtat tekintete,
Nézzél hát a szemeibe.
Mary Jane
A boldogság egy kismadár,
Lelkedben szárnyal,
Engedd szállni szabadon,
És az eltűnt öröm rád talál.
Öntsd ki szíved bánatát,
Könnypatakkal kísérd,
A madár a lelkedben,
Örökké elkísér...
|
A legfontosabb az, hogy ne rejtsd el előlünk a benned rejlő kincseket

Napraforgó hogyha a fény felé fordul
Bohémtanya sorsa újra jobbra fordul!
régen
2008. január
2007. december
2007. november
2007. október
2007. szeptember
most
előző klánblogok
- Letizia idején
- Shana idején

A Bohémek Háza
Kesze-kuszán dülöngélő kétszintes harmonikus formájú épület,
melynek kapuja északra nyílik a város felé
(a kapu míves kacskaringói egy valaha élt törpelány,
Dreya Glin-Groth művészetét dicsérik),
oldalát néhány fa övezi,
hátsó védelmezője pedig nem más, mint maga a városfal, vagyis annak egy darabja.
Jó kontrasztot alkot az erős fal, a kicsit kopottas ablakokkal,
hol kirakatszerűen a bohémok által készített legjobb minőségű szivarok, tabakkok,
pipadohányok, virágolajok, teák, s ki tudja mi minden, van kitéve.
Mik feltűnően hívogatják az arra látogatókat, hogy kíváncsiságuknak eleget téve betérjenek,
s megízleljék a kellemes aromákat.
A jobb oldalon, mi a további átjárást biztosítja a tanyára kényelmes székek,
s asztalok várják a teákat kóstolgatókat.
Középen nagy dézsákban, s polcszerű asztalokon szappantömbök,
fürdősók, gyertyák, mécsesek vannak, miből lefaragván vásárolhatnak a kellemesen romantikus, nyugtató,
kikapcsoló perceket kívánók.
Bal oldalt vitrinekben különböző illatok, olajok,
aromák s a pöfékeléshez elengedhetetlen hozzávalók sorakoznak, hogy mindenki igényeit kielégíthessék.
S mindezekhez elmaradhatatlanok a verseink, melyekről híresek vagyunk!

Múzsák labirintusa
Ahogy a Tanya földje érinti talpadat, színpompás látvány tárul eléd.
Múzsák labirintusa. Az egyszerűen csak szép parkosított környezetben kikapcsolódásra,
egzotikus virágokra, természet lágy ölére vágyók felfedezhetik a kertben kialakított kövezett patakot,
mely vígan folydogál, s mellyen több bambuszhíd is átvezet eme zöld övezet egy másik sarkába.
Dísztavat, szobrokat, s ha a kanyargó sárgaköves,
lugasokkal és formára nyírt bokrokkal elhatárolt utakon megleled,
a park szívében elhelyezett szökőkutat még ama turpisságára is fényt deríthetsz, hogy bor folyik belőle,
s nem víz!
Természetesen nem túl magas a növényzet, így megmarad a panoráma is,
de mindenkinek diszkréciót biztosít.
Estére csak apró jelzést adó mécsesek égnek, mik jelzőkövekben vannak rejtve,
az eső elöl, s a hangulat kedvéért, hogy csak sejtessék az utat.
Romantikára vágyók, letargikusok, szomorkás, s bohókás bolondok legnagyobb örömére.
Ha jól fülelsz, még Gyöngy-, s Harangvirágok lágy dallamát is feléd sodorhatja a szél,
ahogy hárfa, s pánsíp ritmusait kísérik. Senki sem tudja ki játssza eme dallamokat,
de sokak szerint, nem lehetnek ezek mások mint a Múzsák maguk!
A sugárszerűen elhelyezett utakat, kanyargós mellékutak övezik,
s mind a bohémek egy-egy mesés világába rabolnak el. Hol Semiramis Könnyeihez, vagy az Aula Opus Magnumhoz,
vagy az Elvarázsolt Kastélyhoz, vagy a Fogadóhoz...

Vörös Fövény Fogadó
Ahol a bohémek ihleten kívüli élete zajlik, egy vendéglő, amolyan nappal kávézó,
este mulató jelleggel.
A falakat és a bútorokat vörös kárpit fedi, ami tökéletes összhangban van az ébenfa pulttal és asztalokkal.
A falat az itt élő művészek által odaajándékozott képek díszítik.
Hátul, minden asztaltól jól látható helyen egy kis színpad áll még.
A Fövenyt Melissa Mantoa, egykori műlovarnő alapította, jelenlegi tulajdonosai Linkoci, és Cori,
de ha őket nem találod keresd a pultost Pityókás Madre-t(NJK), kinek borvirágos orra,
s kacagó csíkra húzott szemei jó kedvre derítenek mindenkit.
Az egyik sarokban, hol a teraszra, s a hintalókarámra nyílnak az ajtók,
párnák vannak letéve a földre, s apróka asztalok, ha pedig magányra vágyik az ember,
ugyancsak vörös szín selyemből baldachinok vannak, hogy elszeparálhassák magukat a nyugalomra vágyó művészek.
A fogadó neve és cégére a Bohémtanya tengerparti múltjából maradt fenn.

Aula Opus Magnum
A bohémtanya szívében található meg, s úgy foglalja körbe minden más épület.
Aula Opus Magnum vagyis a Nagy Mű Csarnoka.
A csatlakozni kívánók ebbe a magasított kupola alakú nyitott épületbe lépnek be,
amely otthont ad a már elkészült műveknek, hiszen itt adják elő a költők, a dalnokok szerzeményeiket,
ide támasztják ki a festők az új képeiket. A kritikusok és az érdeklődők is itt róhatják fel véleményüket.
A nagy reményekkel érkező művészpalánták ezek alapján eldönthetik, hogy visszafordulnak-e,
vagy csatlakoznak hozzánk. A terem érdekessége, hogy a közepén áll a Megrepedt Oltár,
a Bohémtanya egykori templomának, a Karnagy Szentélyének egyetlen megmaradt darabja...
Ezek a régi idők emlékére.
S most is... nem csak más klánokat, talán a bohémokat súlytotta a legnagyobb kár az ork támadások után.
Az egész tanyát fel kellett gyújtaniuk, odaadni, feláldozni otthonukat a tűz marcangoló lángjainak,
hogy megmeneküljenek. Az otthontalanság, nem keserítette el őket, még ha nem is voltak harcosok,
sem munkás emberek, de mindenki követ, fát, szerszámot ragadott,
s jelképesen elsőkként az aulának romos köveit dicső helyükre emelték.
Régi arculatán az változott talán, hogy tágasabb lett, s több napfény szűrődött be,
hiszen kupola részébe a hintalovak költöztek be. Egy csigalépcső, mi az aula közepéből indul,
s melynek szíve a szentély egyetlen megmaradt darabja, csodás kilátást biztosít mindenkinek,
ki a tanyát teljes valójában szeretné megcsodálni.

Hintalókarám
Hatalmas vadgesztenyefák veszik körül ahogy kitekintesz a nyitott kupolából.
Ide járnak a bohémek, beszélgetni, napozgatni, pihengetni, van aki olvas, van ki írogat,
vannak sárkányt eregetők és lengőtekézők...(amit kéretik kuglinak nevezni!)
Naponta legalább egy tréfás verset, mesét, történetet kell itt felolvasni,
különben a hintalovak éheznek, ezért kérek mindenkit, aki szívén viseli a hintalótenyészet sorsát,
etesse az állatokat!
(a vers lehet saját, vagy hozott is...aki sokszor etet, azt kitüntetem a kiváló hintalótenyésztő címmel)

Elvarázsolt Kastély
Közvetlenül a fogadó mellett húzódik, az elvarázsolt kastély.
A romokból újraépített kastély arculata megváltozott, de elvarázsolt jellegéből mit sem veszített.
Egyre több furcsaság történik benne,
hiszen a kertből ide menekült manók, tündérkék is szabadon garázdálkodhatnak, s a szellemek sem oly szégyenlősek,
mint voltak.
Rusztikus kinézetét annak köszönheti, hogy a régi menthető köveket visszaépítették,
s beolvasztották új külsejébe. A borostyán, vadszőlő,
akác s más futó növények benőtték bejáratának hatalmas tartópilléreit, s auláját, ill. földszinti folyosóit,
hol szabad légtérmozgás van, s nem zárt falak. Mindenhol pálmák, liliomok, orhideák, begóniák,
sziklakerti nővények találhatóak azon romos területeken, miket meghagytak a nagy csata emlékére.
Az emeleti folyosókról nyílnak a bohémok szobái. Világos pasztelszín árnyalatú falak. Rusztikus bútorok,
bohémok által festett képekkel feldíszítve. Egyszerű, de otthonos, s mindenkinek külön kis terasszal,
miken pirosszín muskátlik virágzanak.

Meseszoba

Gondozatlan Kert
A gondozatlan kert helyén valaha a Múzsák Karnagyának szentélye állt,
egy szép parkocska közepén... aztán a szentélyt elhagyták gondozói,
a papnő és az írnok... és a szentély lassan rommá, a park, vad, buja kertté változott...
Míg egy napon egy dalnok szépet nem álmodott és gondozójává nem szegődött a kertnek... nem,
nem kapával, ásóval, nem is gereblyével... azokhoz ő nem ért... dalokkal, versekkel, jókedvvel,
szerelemmel, szomorúsággal...ezek az ő szerszámai...
...és a kert lassan álomvilággá változott...lépj be és álmodj...
|