Almandin

Teremtettünk és teremtettünk,
világok ébredtek bennünk,
álmodtunk eget és napot,
rajzoltunk ezüst-csillagot,
s pillantásunk összeakadt...

félrenéztél és elfordultam,
te győztél a háborúban
és a világ, a mi világunk
amit csak mi ketten láttunk
istenei nélkül maradt...




Mary Jane

Ott a falon áll a vár,
Némán bambul és csak vár,
Tetejében királylány,
Sárkányra vagy hercegre vár?

Megtenné egy hős lovag,
Ki átszelné a csillagokat,
Nem számít, hogy alacsony, magas,
Csak jelleme ne legyen gaz.

Így mereng a királylány,
Éveken s éveken át,
Se egy herceg, se egy sárkány,
Mivé lesz a szűz leány?

Nem lesz biz ő szomorú,
Ott repül egy marabú!
Uccu neki, hátára fel,
Hátam mögött, mi nem érdekel.

Száll a madár ágrúl ágra,
Száll Mary Jane várról, várra,
De amíglen keresgél,
Dalolna, mint a fecskék.

Vidám, derűs dalokat,
Ontana már ajakam,
Zene, muri, dínomdánom,
Páromra majdcsak rátalálok...

Van-e még egy szabad hely?
Egy kis zug is megfelel,
Hiszen lelkem könnyű szárnya
Akárhová elszelel...





 

Hvang Denetalos
á
Ha úgy érzed
á
Ha úgy érzed senki sem szeret,
Hogy mindenki neked esett,
Hogy csak szimplán utálnak,
Legszívesebben kinyírnának,
A világn mindenki cserbanhagyott,
És a szerelmed is elhagyott.

Ne add fel soha soha,
Ne légy teljesen ostoba,
álj talpra harcolj és küzdj,
Hogy a bánatot,a csalódást a pokolra űzd,
Soha ne félj szeretni,a csalodás fog megedzeni.

Ha nem tudsz szeretni,
Hát nem fogod az életet élvezni,
Lehet pénzed házad kocsid,
Ha nincs aki ha kell magához szorít
A szeretet mindennél többet ér,
Hisz aki nem szeret létezik de nem él.
á
á
á





 

Linkoci
á
Nem könnyű
á 
Nem könnyű...
cseppnek maradni tengerben,
nem rohanni szilaj hullámmal!
De én nem vagyok magától
részegült zúgó áradat!
Én csepp vagyok,
bennem ragyog a szivárvány!
á
á 
Diabolika versek
á
Intés a feleségnek

Hej szép feleségem,
kedves feleségem!
Mért nézel mogorván,
ha a jussom kérem?

Mért komorul arcod
szigorú ráncosra,
mért nem vagy akkor is
nevető kis fruska?

Üres zsebbel egy férj
hogyan is szeressen?
hogy bókoljon reggel,
teljesítsen esten?

Szép Diabolikám,
elsorvad a párod,
ha a bukszád mindig
hét lakatra zárod!
á
á
á
á



 

 


A legfontosabb az, hogy ne rejtsd el előlünk a benned rejlő kincseket

                     

Napraforgó hogyha a fény felé fordul
Bohémtanya sorsa újra jobbra fordul!

régen
2008. január
2007. december
2007. november
2007. október
2007. szeptember
most

előző klánblogok
- Letizia idején
- Shana idején



A Bohémek Háza

Kesze-kuszán dülöngélő kétszintes harmonikus formájú épület, melynek kapuja északra nyílik a város felé
(a kapu míves kacskaringói egy valaha élt törpelány, Dreya Glin-Groth művészetét dicsérik),
oldalát néhány fa övezi, hátsó védelmezője pedig nem más, mint maga a városfal, vagyis annak egy darabja.
Jó kontrasztot alkot az erős fal, a kicsit kopottas ablakokkal, hol kirakatszerűen a bohémok által készített legjobb minőségű szivarok, tabakkok, pipadohányok, virágolajok, teák, s ki tudja mi minden, van kitéve.
Mik feltűnően hívogatják az arra látogatókat, hogy kíváncsiságuknak eleget téve betérjenek, s megízleljék a kellemes aromákat.
A jobb oldalon, mi a további átjárást biztosítja a tanyára kényelmes székek, s asztalok várják a teákat kóstolgatókat.
Középen nagy dézsákban, s polcszerű asztalokon szappantömbök, fürdősók, gyertyák, mécsesek vannak, miből lefaragván vásárolhatnak a kellemesen romantikus, nyugtató, kikapcsoló perceket kívánók.
Bal oldalt vitrinekben különböző illatok, olajok, aromák s a pöfékeléshez elengedhetetlen hozzávalók sorakoznak, hogy mindenki igényeit kielégíthessék.
S mindezekhez elmaradhatatlanok a verseink, melyekről híresek vagyunk!


Múzsák labirintusa

Ahogy a Tanya földje érinti talpadat, színpompás látvány tárul eléd.
Múzsák labirintusa. Az egyszerűen csak szép parkosított környezetben kikapcsolódásra, egzotikus virágokra, természet lágy ölére vágyók felfedezhetik a kertben kialakított kövezett patakot, mely vígan folydogál, s mellyen több bambuszhíd is átvezet eme zöld övezet egy másik sarkába.
Dísztavat, szobrokat, s ha a kanyargó sárgaköves, lugasokkal és formára nyírt bokrokkal elhatárolt utakon megleled, a park szívében elhelyezett szökőkutat még ama turpisságára is fényt deríthetsz, hogy bor folyik belőle, s nem víz!
Természetesen nem túl magas a növényzet, így megmarad a panoráma is, de mindenkinek diszkréciót biztosít.
Estére csak apró jelzést adó mécsesek égnek, mik jelzőkövekben vannak rejtve, az eső elöl, s a hangulat kedvéért, hogy csak sejtessék az utat.
Romantikára vágyók, letargikusok, szomorkás, s bohókás bolondok legnagyobb örömére. Ha jól fülelsz, még Gyöngy-, s Harangvirágok lágy dallamát is feléd sodorhatja a szél, ahogy hárfa, s pánsíp ritmusait kísérik. Senki sem tudja ki játssza eme dallamokat, de sokak szerint, nem lehetnek ezek mások mint a Múzsák maguk!
A sugárszerűen elhelyezett utakat, kanyargós mellékutak övezik, s mind a bohémek egy-egy mesés világába rabolnak el. Hol Semiramis Könnyeihez, vagy az Aula Opus Magnumhoz, vagy az Elvarázsolt Kastélyhoz, vagy a Fogadóhoz...


Vörös Fövény Fogadó

Ahol a bohémek ihleten kívüli élete zajlik, egy vendéglő, amolyan nappal kávézó, este mulató jelleggel.
A falakat és a bútorokat vörös kárpit fedi, ami tökéletes összhangban van az ébenfa pulttal és asztalokkal. A falat az itt élő művészek által odaajándékozott képek díszítik.
Hátul, minden asztaltól jól látható helyen egy kis színpad áll még.
A Fövenyt Melissa Mantoa, egykori műlovarnő alapította, jelenlegi tulajdonosai Linkoci, és Cori, de ha őket nem találod keresd a pultost Pityókás Madre-t(NJK), kinek borvirágos orra, s kacagó csíkra húzott szemei jó kedvre derítenek mindenkit.
Az egyik sarokban, hol a teraszra, s a hintalókarámra nyílnak az ajtók, párnák vannak letéve a földre, s apróka asztalok, ha pedig magányra vágyik az ember, ugyancsak vörös szín selyemből baldachinok vannak, hogy elszeparálhassák magukat a nyugalomra vágyó művészek. A fogadó neve és cégére a Bohémtanya tengerparti múltjából maradt fenn.


Aula Opus Magnum

A bohémtanya szívében található meg, s úgy foglalja körbe minden más épület.
Aula Opus Magnum vagyis a Nagy Mű Csarnoka.
A csatlakozni kívánók ebbe a magasított kupola alakú nyitott épületbe lépnek be, amely otthont ad a már elkészült műveknek, hiszen itt adják elő a költők, a dalnokok szerzeményeiket, ide támasztják ki a festők az új képeiket.
A kritikusok és az érdeklődők is itt róhatják fel véleményüket.
A nagy reményekkel érkező művészpalánták ezek alapján eldönthetik, hogy visszafordulnak-e, vagy csatlakoznak hozzánk.
A terem érdekessége, hogy a közepén áll a Megrepedt Oltár, a Bohémtanya egykori templomának, a Karnagy Szentélyének egyetlen megmaradt darabja...
Ezek a régi idők emlékére.
S most is... nem csak más klánokat, talán a bohémokat súlytotta a legnagyobb kár az ork támadások után.
Az egész tanyát fel kellett gyújtaniuk, odaadni, feláldozni otthonukat a tűz marcangoló lángjainak, hogy megmeneküljenek.
Az otthontalanság, nem keserítette el őket, még ha nem is voltak harcosok, sem munkás emberek, de mindenki követ, fát, szerszámot ragadott, s jelképesen elsőkként az aulának romos köveit dicső helyükre emelték.
Régi arculatán az változott talán, hogy tágasabb lett, s több napfény szűrődött be, hiszen kupola részébe a hintalovak költöztek be. Egy csigalépcső, mi az aula közepéből indul, s melynek szíve a szentély egyetlen megmaradt darabja, csodás kilátást biztosít mindenkinek, ki a tanyát teljes valójában szeretné megcsodálni.


Hintalókarám

Hatalmas vadgesztenyefák veszik körül ahogy kitekintesz a nyitott kupolából.
Ide járnak a bohémek, beszélgetni, napozgatni, pihengetni, van aki olvas, van ki írogat, vannak sárkányt eregetők és lengőtekézők...(amit kéretik kuglinak nevezni!)
Naponta legalább egy tréfás verset, mesét, történetet kell itt felolvasni, különben a hintalovak éheznek, ezért kérek mindenkit, aki szívén viseli a hintalótenyészet sorsát, etesse az állatokat!
(a vers lehet saját, vagy hozott is...aki sokszor etet, azt kitüntetem a kiváló hintalótenyésztő címmel)


Elvarázsolt Kastély

Közvetlenül a fogadó mellett húzódik, az elvarázsolt kastély.
A romokból újraépített kastély arculata megváltozott, de elvarázsolt jellegéből mit sem veszített.
Egyre több furcsaság történik benne, hiszen a kertből ide menekült manók, tündérkék is szabadon garázdálkodhatnak, s a szellemek sem oly szégyenlősek, mint voltak.
Rusztikus kinézetét annak köszönheti, hogy a régi menthető köveket visszaépítették, s beolvasztották új külsejébe.
A borostyán, vadszőlő, akác s más futó növények benőtték bejáratának hatalmas tartópilléreit, s auláját, ill. földszinti folyosóit, hol szabad légtérmozgás van, s nem zárt falak.
Mindenhol pálmák, liliomok, orhideák, begóniák, sziklakerti nővények találhatóak azon romos területeken, miket meghagytak a nagy csata emlékére.
Az emeleti folyosókról nyílnak a bohémok szobái.
Világos pasztelszín árnyalatú falak.
Rusztikus bútorok, bohémok által festett képekkel feldíszítve.
Egyszerű, de otthonos, s mindenkinek külön kis terasszal, miken pirosszín muskátlik virágzanak.


Meseszoba


Gondozatlan Kert

A gondozatlan kert helyén valaha a Múzsák Karnagyának szentélye állt, egy szép parkocska közepén...
aztán a szentélyt elhagyták gondozói, a papnő és az írnok...
és a szentély lassan rommá, a park, vad, buja kertté változott...
Míg egy napon egy dalnok szépet nem álmodott és gondozójává nem szegődött a kertnek...
nem, nem kapával, ásóval, nem is gereblyével...
azokhoz ő nem ért...
dalokkal, versekkel, jókedvvel, szerelemmel, szomorúsággal...ezek az ő szerszámai...
...és a kert lassan álomvilággá változott...lépj be és álmodj...