Cori

 

Szürke világban
szürke az ég
virágként nyílni
szabad-e még?

Füstöl a lélek
füstös a lét
élhet-e itt, ki
friss lánggal ég?

Lüktet a vérem,
sodor a nép...
ember maradni
lehet-e még?

Kívánságom

 

Fekete a szivárványban,

legyek jég a sivatagban,
hegedű a zenekarban,
szerelem egy hazug csókban...

 

 

 

 

á

Linkoci

á

Őszi szerelem

Színek a szívnek
elmúlást mesélnek,
véges, szép az élet...

szeretlek, a lelkem
sárga, barna, vörös
szivárvánnyá ível...
Szeretlek vad, őszi,
színmámoros szívvel!
á

á

á

á

Johanne Muette

á

Az első csók

á

Színes szikrák pattogtak és
forrt köztük a levegő,
a világ némán hallgatott és
figyelték a remegő
csendben ott a fák alatt
az egymásban gyönyörködő
párt, s míg a Hold fent haladt,
íme, elcsattant az első
csók...

á

á

á

á

á

Cori

á

Ősz

Világra cseppentett
vérarany festéket
szeretem a tiszta
nyárvégi estéket...

Elsuttogott dalát
az ébredő szélnek,
megtört kopogását
a vadgesztenyének,

haldokló illatát
virágnak, világnak
elhaló sóhaját
az elhulló mának...

á

á

Amikor Cori borbélynál járt

Szégyelli magát a fiú,
jajj, de nagyon szégyelli!
Mert egyik nap a Hebinek
elfelejtett köszönni...

szánja-bánja, ámde mégis
megtörtént a baleset,
így a fiú becsülete
igen nagyon leesett...

ám tudja az okos legény,
hogy Linkóci megbocsát,
hogyha kap egy bohém verset,
meg egy pohár melissát!

á

á

á

á 

Linkoci

á

Tanya, te tanya...

Hej mostanaság Henye ez a Tanya,
Vigye el a rút vasorrú banya!

Hallgat a csend, merre jár a hercegnő?
Dia, Dia, ne bújj hát el, jer elő!

Ly-dia is hiánycikk lett, jaj be kár!
Kivel vágja ki a fákat Dromedár?

Törpe pajti most kirándul, messze jár,
hírt se hoz szél, szálló pille, kismadár!

Hát a nyulak nagy barátja hová bújt?
hiába is kutatom a nyúlodút!

És sorolnám a sok nevet sorjában,
de inkább leiszom búm a kócsmában!
á

á

á

á

 

Johanne

á

Vágyaim...

Azt akarom, hogy
keress,
mert kereslek,

azt akarom, hogy
vezess,
mert elveszek,

azt akarom, hogy
nevess,
mert szenvedek,

azt akarom, hogy
szeress,
mert szeretlek...

á

á

á

á

 

Johanne

á

a napról, a napnak

melegen csókolja
könnyeidet le,
arcod ölébe
lefekteted,
emeld a fejed
magasra, feljebb,
hogy közelebb légy,
még közelebb...

felemelt fővel,
egyenes háttal
felülről kacagj e
világra,
s minden nap gondolj
friss szeretettel
a napraforgó
virágra...

á

á

á

á

 Linkoci

 á

 Pályázatra...nem aranyért, csak szerelemért, dicsőségért, vagy csak úgy!:-)

Langyos eső

Arcod vizes, szemed nevet,
pilládon esőcsepp ragyog,
szivárványt játszik, tündököl...
és én veled, veled vagyok!

Blúzod tapad, de izgalmas!
pogány oltár szent gömbjei,
bőrödön csókra csábító
Teízű eső csöppjei...

Letérdelek, úgy csodállak,
eső hull rám, selyempára,
szoríts magadhoz királylány,
csókot kapsz a koronádra!

á

á

á

á

Nelladel

á

Amikor... 

á 

Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod
Amikor tudod, hogy kár volt, mégse bánod,
Amikor érzed, hogy hevesebben dobog a szíved,
Amikor érzed, hogy érte remeg a két kezed,
Amikor várod, hogy eljöjjön a pillanat,
Amikor várod, hogy odaadhasd önmagad,
Amikor vágyod ölelését s csókjait,
Amikor vágyod hangját és szavait,
Amikor néznéd mosolyát és két szemét,
Amikor néznéd, ahogy nyújtja a két kezét,
Amikor nem bírod már, kibuggyannak a szavak,
Amikor nem bírod már türtőztetni magad,
Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged,
Amikor elhiszed, hogy Ő is eleped érted,
Amikor megijedsz, de nem tudsz tenni ellene,
Amikor megijedsz, mert rossz lenne nélküle,
Amikor már aludnál és ébrednél is mellette,
Amikor már Önmagaddal harcolsz ellene,
Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész,
Amikor rájössz, hogy miért ne, hisz egyszer élsz,
Amikor világossá válik, hogy ez jó neked,
Amikor világossá válik, hogy megteszed,
Akkor vedd tudomásul, hogy igenis szereted!
  á

á

á

á

Cori

á

Kósza dallam

á

Kósza dallam volt,
múló, egyszerű,
olyan nyárvégi
szivárvány-szerű...

buta dallam volt,
fülembe csengett mégis,
csak én hallottam,
ám mosolygott az ég is...

velem dúdolták
a fák, házak, a bokrok,
a dal tovaszállt,
s a világ megváltozott...
á

á

á

á

Cori

á

Téged kerestelek

á 

Téged kerestelek,
süvítettek hideg szelek,
szilárdították a jeget,
én csak kerestelek...

Téged kerestelek,
a ház falán, az út porában,
az őszi avar illatában,
ott is kerestelek....

Téged kerestelek,
de megcsalt minden mozdulat,
hazudott minden gondolat,
s én csak kerestelek...

Téged kerestelek,
de akkor eltűntél újra,
s én takaróm alá bújva
már nem kerestelek,
titkon szerettelek...
á

á

Ars poetica

Szavam vezessen,
szavam gyógyítson,
védjen és öleljen,
szavam simogasson

minden szó a tied,
minden szó én vagyok,
belőlünk épülnek
őszinte verssorok...

á

á

á

á

Linkoci

Hintalóetetés

Hej regő rejtem, hej regő rejtem...

Regőlök magamnak jövőt,
melyben nem búcsúztál el,
melyben nekünk kel a kenyér,
nekünk alszik meg a tej...

Regőlök sok meghitt órát,
regőlök egy finom szót,
regőlök egy más világot,
ha utálom a valót!

Regős vagyok, bolond igric,
révülök és bájolok,
nem gondoltam, hogy nélküled
ilyen nagyon fájni fog!

á

Őszi hajnalok,
holnap tán
avarban kajtatok...

Régi reggelek,
harmat, sár,
rámborult fellegek...

"érted" sóhajok,
este már
lehet, hogy meghalok...

á

Már mindenben téged látlak,
Mindenkiben téged várlak,
Éjjel, ha riadok, nappal, ha révülök,
küzdök, küzdök ellene, mégis ki-
készülök...

Még minden nap reményadó,
minden óra felbiztató,
aztán jön a józanodás,
sosem te vagy, mindig CSAK más,

Éjjel, ha riadok, nappal, ha révülök,
küzdök, küzdök ellene, mégis ki
készülök...

á 

á

Linkoci

á

Diabolika dalok

á

Aranyak egy szép kacsóban

Szép vagy Diabolika, ezt a vak is látja,
Mit nőnek adhatnak istenek,
Rajtad a költő megtalálja,
nem kell keresni ihletet...

Ráadásul kis kacsódban,
arannyal telt erszény szorong,
s a költő lelke vígan dalol,
...ha aranyad nekem adod!

á

á

A zsebem üres, a szívem telve,
s te vagy a szívem üdve hej!
de bor drága, nem olcsó semmi,
csak a víz meg a kecsketej!

de én azt még sohasem ittam!
attól nem dalol a lelkem vígan!

A szebem üres, a szívem telve,
bort iszok csak, de azt is hitelbe,
szeretlek drága hercegnőm...
szeretlek drága hercegnőm!:-)

á

á

Ötven arany bánat,
ez maradt utánad,
gyere vissza kincsem,
nem bánom, ha
egy aranyam sincsen...

nem arany kell nékem,
csak a feleségem,
elveszlek csak gyere
vissza ékességem!
á

á

Hercegnőt szeretni,
nehéz ám a pórnak,
hogy adja meg árát
a sok édes csóknak...

Hogy vásárolja meg,
édes ölelését,
boldog házzaságnak
csalóka reményét...

hogy vegyen szép ruhát,
topánt kecses lábra,
drága ám a ruha,
a topánka ára...

de a költő szeret,
bár üres a buksza,
s talán csak a bánat
lészen majd a jussa!

á

á

á

á

Linkoci

á

Cori és Linkoci dala

á

á Világot bejártam,
Pihenőt, Ötbányát,
Sziklaöböl köves,
kavicsos útjait...

de ma újra itt, de ma újra itt!

Jártam Erdőn, Hegyen,
jártam Sivatagban,
szívem mélyén mégis
Tanyasi maradtam!

és most megint itt
tépem hangszerem,
kopott húrjait...

megint újra itt, megint újra itt!

á

á

á

á

Linkoci

á

A Föveny ajtaja előtt

á

Jó cimborám Dromi,
Hidd el, ez a Föveny!
Lekerülhet vállunkról a
poros utiköpeny!
arcunkról az út porát
az öröm felissza...
mert itt terem az igazi,
itt terem a valódi,
itt terem a csodálatos
melissza!

á

á

á

á

 

Dromedar

á 

Favágás

á

Faforgács, fűrészpor, faszálka,
holnap reggel fát vágunk a határba,
madár dalol, tücsök fújja, méh zümment,
izmainkban az életkedv fellüktet...

barbár szívét nem rágják a gondférgek,
nem kisértik démonok és lidércek,
füttye száll a fák felett, mint könnyű füst,
tüze felett melegszik a nagy rézüst...

Faszálka, fűrészpor, faforgács,
finom ételt ringat majd nagybogrács,
a kulacsban bor löytög, vagy söröcske,
vigan leszünk meglátod, mint a szöcske...

faforgács, fűrészpor, faszálka,
gyere velem fát vágni a határba! 

á

á

á

á

Cori

á

Esik

á

Füsttől szürke, lusta dunyha
lágyan borul a világra,
lágyan borul, betakarja,
hűvös csókkal elaltatja...

Ég asszonya búsan látja,
a gomolygó dunyhát fogja,
felhőpaplant jól kirázza,
eső szitál az országra

tiszta röpte, könnyű sodra,
szél a felhőt gyorsan fújja,
friss a reggel, s az áldott nap
sugarával beragyogja

á

á

á

á

Linkoci

áá

Esik

Eső kopog, falomb susog,
csendben nézem az ablakot,
üvegen apró, görbe folyók,
sodornak pici álomhajót,
törpe vitorla fellobog,
csendben nézem az ablakot...

á

á

á

á

Linkoci

á

Találkozás

á

Előkerült a furulya,
felzúgott a nyekere
s mulattak, hogy majd ledűlött
Vörös Föveny teteje!

s tán egy falat kenyérke,
rajta kicsi szalonna,
egyél fiam, Cori fiam,
tiéd ez a katona!

Újraéledt a varázslat,
zsibongott a szív, az ész...
nem lehetsz te sose boldog,
csak amikor hazatérsz!

á

á

á

á 

Cori

á

Shánabúcsúztató

Gondozatlan Kertbe ismét
újabb lélek költözött,
ünnepére az egész kert
bíbor díszbe öltözött...

Varázsszellő borzolja a
zöld füvet, a patakot,
nagy búsan mind azt susogja:
klánvezérünk elhagyott.

á

á

Johanne Muette

á 

Fénylő ostorral
megjött a király,
csillag szikrázik
táltosfogatán.

Akkor mindnyájan
meghaltunk kicsit,
kacagva néztük
világ romjait.

Köröttünk dörög,
meghasad az ég,
kettéválasztja
ezüst szakadék.

Belezuhanunk
kihúz a király,
s tovadübörög
tüzes kocsiján.

á

á

á

Hvang Denetalos 

Reggel a felkelő nap fényében,
Éjjel a mindent átható sötétségben,
Csak te jársz az eszemben,
Rájövök emlékeim járom lelkemben.

A menny örömében,
A pokol emésztő tüzében,
Csak a te arcod jár hamvadó lelkemben,
És érzem szerelmed a szívemben.

Akár tömegben akár egyedül csak a te karcsú tested látom,
A tükörben te állsz melletem és a te hangod hallom,
Te vagy az akinek életem adom,
S te vagy az akiért a lelkem áldozom.

De sajnos elhagytál,és csak egy újabb sebet adtál,
Mely mélyen szomorú szívembe talál,
Felébredem és rájövök csak egy újabb álom,
De mégis csak a te a te arcod látom.

á

á

Linkóci

Összenőttünk,
s ha te halsz,
halok én is...
ez az igazi szintézis.

Hogy ott is egyek leszünk-e?
Ezen még nem méláztam,
csak lábam lógáztam...

lóg a lába lóga,
nincsen semmi dóga,
mert ha dóga vóna,
a lába nem lógna...

á

á

  Linkóci hazatérése

Alszik a kert,
éji óra,
megjött a kert gondozója!

Bagoly huhog,
szellem jár,
hazajött a kishuszár!

Nyelvén dalok,
kedve víg,
reméli a bor nem híg!

Fején kalpag
szekérkerék,
a gazdája nagyon derék!

Ébred a kert
átöleli...
melissza lesz a reggeli!:-)

á

á

á

á 

Cori hazatérése

Otthagyott hát
csapot-papot,
menyasszonyt meg
a kalapot,

Hogy ő mit kap még ezért!

mert hiányzott
már a Tanya,
a kikötő
sós illata

Visszamenne Takiért...

Hazaérve
mindjárt látta:
nem változott
a Tanyája,

Valaki már várta itt...

beugrott hát
egy italra,
egy pohára
melisszára

S megölelte Linkócit.

á

á