Hvang Denetalos
Szeretlek
Szeretlek,bár tudom nem szabad
Hisz bolond mindenki aki szerelmet ad
Dehát te vagy ki kell nekem
Te vagy számomra a végtelen
Ha kezed foghatom
Elfelejtem bánatom
Veled szebb a világ
Én vagyok ki téged öszintén imádd
Szerelmem nincs nekem más,csak te létezel
Szebb az élet ha veled,ha veled képzelem
Nincs annyi fájdalom nincs annyi magány
Legyél velem örökre te gyönyörű lány.
Nelladel Archen
Telihold
Hideg és fénytelen-sötét az éj,
csillagok nem díszítik palástját,
köd sugdolózik, tekereg körém,
a telihold elrejtette arcát.
Hadd vessek rá vágyódó pillantást,
hadd mondjon nekem újabb meséket!
De úgy félek, nem mutatja meg magát,
nem súgja fülembe a lényeget...
Ám csend, figyelj! Egy csillag felneszel.
A felhők sorra rohannak tova...
A Hold is sárgás fénnyel megjelent.
Nyugszom, hisz rám mosolyog Holdanya.
Mosolyog, s megszólít komolyan:
`Kicsi lány, mért keresel folyvást?
Pihenj, ne rám várj unos-untalan,
nincs több mesém, kiapadt a forrás.`
`Mondd, hogyan is lehetne ez való?
Hisz éjről éjre mindent te figyelsz,
mindent te látsz, ami csak látható.`
`Így igaz, de nem látok semmit sem,
amihez szavaim nem keveslem...
Szívesebben takarom el arcom,
ne lássam mindezt, kegyelmezzetek!
Vagy éljetek éjjel is, angyalok...`
Így a Hold, de látja a lány arcát,
fordul szava, szabadkozás helyett.
`Szokatlan módja akadhat talán...
Választhatsz ily életet, gyermekem:
jöjj ide mellém, lépj a földemre,
megmutatom néked, mi látható.`
`Ha megteheted, Holdanya, kérlek,
hadd legyek éjjel-fényedben járó!`
Így döntött, s mily elhibázott döntés!
Hisz mitől irtózik hold-pillantás,
ember-lélek hogyan viselhetné?
Azóta szenved a Hold oldalán,
könnyek közt jár, hozzá nem jön Halál.
S ha a telihold furcsa fénnyel ragyog,
nem a szemed káprázik, de a lány
iszony-kínzott arcát megláthatod.
Velia de Leroux
Telihold
Furcsa varázslat az éjszaka,
Amit a tájjal művel, az már kész csoda.
Legnagyobb szerep mégis a Holdnak jut,
Ki ezer és ezer apró titkot tud.
Látott sok szerelmes párt a réten,
Látta a véres csatákat régen,
Kísérte útján az esti lényeket,
Elrejtette szem elől a harcos népeket.
Ám e titkokat te könnyen megtudhatod,
Ha egy éjszakádat a magánynak odaadod,
S így vonulsz ki magadban,
Hogy csak a Holdat nézd untalan.
Mikor úgy érzed, külsejét megismerted,
Hagyd, hogy a belsődet is ő szólítsa meg.
Dőlj el a füvön, szemed hunyd le,
S hallgasd, miről szól ez a furcsa Hold-mese.
Killian Moriath
Holnap, ma, Te gondolsz rám, és várlak,
Telis-tele vággyal készülök rád,
Ölellek, reggel fejemben, szívben régen,
De csak szépen! Akarni nem szabad csak! Megerőszakolni a vágyat..
Follyon biz nyugodtan a maga kis medrében,
Félni ne félj, hogy vak-kanyomba réved,
Én se félek, mert már látom réved, (ha-ha)
S ahogy műnek végén kadencia,
Úgy leszel Te Enyém, Dúlcínea!
Nelladel Archen
Simíts arcomon, érintsd a kezem,
hozzáérsz lelkemhez vele...
lélegezni kérlek, újra oktass,
azt hiszem, miattad hagytam abba...
Velia de Leroux
Az álomról
Ó, te édes álom
Feledtető álom
Mikor karjába zár egy éjen át
Kicsókolja minden bajod a szádon át
Hogy így legyen álmod jó, de észrevedd!
Hogy mily csalfa ez, te kétszínű képzelet
Mily játékot űzesz,
Mert bút végleg el nem űzesz
Midőn az álom elbocsát kebléről
Újra tudomást kell venned az igaz létről.
Nelladel Archen
Nyugalom
A hold furcsa tűzben égett,
sárgának tűnt sápadt képe.
Tágra nyílt szemmel csodálom,
gyönyörűbb, mint vágyálmom.
Szellő az avarral táncol,
szín kavalkádjuk ficánkol.
Mosoly incselkedik velem,
míg e játékot figyelem.
Bukdácsol a patak habja,
sosem lelhet nyugalomra.
Kacagok csacsogó sodrán,
az örökké tartó hajszán.
Előttem gyertya, láng lobog,
virágkoszorú hajamon...
Világ tükre most az arcom:
magam volnék a Nyugalom...
KettenLinkociHová tűnt a varázshó?
Mesék pihéje, a könnyűszárnyú?
Elolvadt, alatta
fáradt unalom...
Hiába kutatom a régit,
a tűnékeny harmattal
rég elillant égit...AlmandinCsillagos téli éj...
hó hull, halkan mesél
tavaszról, világról,
elvesztett csodáról...
S új nap süt rá, ne sirasd a régit,
figyeld a csillogó,
földrefestett égit...
LinkociJövök az égből,
könnyű mesékből,
Jövök érted,
földönragadt párom!
s ha megtaláltalak,
új, földi mesékbe lépünk...
AlmandinGyere, repülj, hívlak,
most engedj a szónak,
gyere, gyere értem
s adj új ízt a csóknak!
S én szeretem, ha keresel...
elbújok, mert az a jó,
ha megtalálsz és ölel
karod, a ringató,
csodás mesehajó...
LinkociRinga-ringa-ringató,
álombéli nagy hajó,
hiába is bújsz előlem
vitorlámat kifeszítem,
röpít a szél utánad,
ma még meg is talállak,
csillagcsókot hintek rád,
felhajtom majd a szoknyád,
szellőkarom átkarol,
szívem veled zakatol,
lüktet árad, betakar,
végtelen verset szaval...
áááá
Hvang DenetalosCsak egy 6 soros
Nincs reményem semmi,már nem érdekel senki,
Élnék de nem hadják,elnyomnak mind egy hangyát,
Csak egy porszem vagyok az élet sivatagában,
Ki csak száll a szélel csendben magában,
Nem reméllek semmi jót,semi örömet,
Ha kivánék,a csalodástol kisírnám szememet.áááá
AlmandinSóhajtott halkan a hold,
sóhaja furcsa mosolyt
csalt arcodra...
átléptük hát a telet
s a térben megremegett
lelkünk forda...
valahol, világ végén
gomolygó ködben leltél
barátodra...áááá
Hvang DenetalosSosem értem
Mi is az élet?Ha nem érted megkérded.
De a végét meg sosem érted,
Miért mennek el azok,akiket szeretsz,
Hisz nélkülük az életben igazán boldog nem lehetsz,
Eljöhet az a nap mikor megérted az életet,
De a végét neg sosem érted.
Ha egy fiatal kisgyermek meghal
A földre szál érte egy angyal,
Sír az ég sír a föld sírnak a fák,
Könyeitől senki sem lát,
Soha nem értettem hogy miért halnak meg a gyermekek
Csecsemők,serdülők,tinédzserek!
A szülök sírnak és azért harcolnak hogy megtalálják az okát,
Sok szülő hiába emészti és hibásztatja magát,
Nem értem azt mikor azt mondják az orvosok!
Hogy úgy sem éli meg a holnapot!
Mert a remény hal meg utoljára,
De sok ember ezt be nem látja,
Remélem énn még mondhatom,
Hogy az életet felfogom.áááá
LinkociButa szavak
Tudom néha türelmetlen
tudom néha bántó,
néha fájó sebet is ejt
közöttünk néhány szó...
tudom néha átok vagyok
s tán sohasem áldás,
mégis itt vagy, mégis ragyogsz,
lelkem ezért hálás...áááá
LinkociA MúzsáhozGondold meg Kincsem,
s ha türelmed nincsen,
ha nincs alázat benned,
akkor el kell menned!
Gondold meg múzsám,
nehéz ez az út ám,
bánatfákkal övezve,
búkövekkel kövezve!
áááá
Mary JaneJött a herceg paripán,
Kimentette a királylányt,
Börtönéből elvitte,
Sárkánytól megmentette...
Elgyöngült a királylány,
Ahogy a hőst meglátá,
Szíve gyorsan dobogott,
S nagyon várta a csókot...áááá
Mary JaneAz élet egy nagy talány,
S bár meghalt a lány,
Nem akarná ő,
Hogy miatta szenvedjen a hős.
Szerelmük virága szép emlék legyen,
Történhetett bármi, sose feledd,
Szomorúságba veszejteni, nem jó tett, kegyetlen,
Hagyd, hogy boldog lehessen a mennyekben...áááá
2007. 11. 27.
Ma mi lettünk a nap klánja!
Linkoci
Minden klánnak vágya,
legyen a nap klánja!
Kedves tanyánk megérdemli,
hogy a díjat ma bésepri!
Éljen Alma, Nagy vezérünk,
Senkivel mi nem cserélünk!
Jóreggelt bohémek!:-)))Dumn Dolrogh
Éljen bíz a Bohémtanya,
van minálunk kaja-pia,
mert ha máshol kérsz melisszát,
azt se tudják, eszik-e vagy isszák!
:D
áá
Tudósok a Gondozatlan KertbenCicatrice és KandreValahol harangok bongtak,
csillagok ezrével hulltak,
valahol láttam a lángot,
és bántam, hogy nem voltál ott...
Valahol örökké csend lesz,
és féltjük a gyűlölt rendet
valahol ébred az álom
és fáj, hogy nélküled látom...
Valahol bársony a pázsit,
egy hamis hegedű játszik,
Valahol örök az élet
és ezért meghalok érted...*Valahol, ahol örök az élet,
ne halj meg, én élek érted...
Mert ott találsz,
hol harangok bongnak,
ott hol szédült
csillagok hullnak,
együtt éltetjük a lángot,
Kandrét hidd el, ott találod!
Ott állok, hol örökké csend lesz,
megszelíditjük a gyűlölt rendet,
ott ölellek, hol álom ébred,
oda megyek, rohanok érted!
Oda, ahol bársony a pázsit,
Ahol Linkoci szép dalt játszik,
Valahol, ahol örök az élet,
ne halj meg...én élek érted!LinkociTündértáncFújj varázsszél, zümmenj éj!
csillám csillanj, libbenjél,
ezüstporral telehintve
röppenjen a lányok tincse...
áradj mesezivatar,
csillagos ég betakar...betakar, betakar...Maledar-Csak pár szót engedj meg ..Tudod ..
sokfelé jártam
sok mindent láttam
de olyan csodát mint itt
egy helyen sem láttam
tündér lépett elém
elbájolt varázsa
elragadta szívem
Szépséges világa ...Csak annyit kérek ne szaladj el előlem.áááá
Aminsa versekA költőkSárkánytűzben,
éjidőben,
születnek a költők,
tündérlányok
víg manócskák
ringatják a bölcsőt!
lelküket a Nagy Kovács
hétszer kovácsolja,
a szerelem lángja felett
hétszer megforgatja...A FövenybenFövenyben hej,
Linkoci játszik,
meséket dúdol, penget el...
a Gondozatlan
Kertben a szellő
dalával versenyt énekel...MúzsaAminsa szépségét
tedd a húrra dalnok!
Tündérek között is
Ő lenne a bajnok!Mi vagy te?Kérdésre kérdés,
költőnek szegezett kard,
elmondom, ki vagy, ha akarod,
hallgasd hát végig e dalt!
Gyermeklánc könnyű pihéje,
hibiszkusz bársony bibéje,
az vagy te...
Harmatcsepp libbenő hálón,
ködpára hajnali tájon,
az vagy te...
billegő madár az ágon,
pillangó hajló virágon,
az vagy te...
Kiváncsi lány a Fövenyben,
ki meghozta daloló kedvem,
az vagy te!
áááá
LinkociVándorversekJártam Bányát, jártam Öblöt,
Pormedret is láttam...
Gyönyörködtem hegyben, völgyben,
annyiféle tájban,
de a szemed kék sugara
jött velem az úton,
fogadóban, erdőszélén,
csorba, öreg kúton...
bármerre is vitt a szekér,
nappal volt, vagy éjjel,
eső vert-e, vagy küzdöttem
csípös hideg széllel...
kék szemednek szép sugarát
húnyt szemmel is láttam,
bánatomban ezt buta
nótát fabrikáltam.....és ha ültem a Patásban,
mágusjárta Pihenőn,
és ha ittam Menedékben,
ötbányai hegytetőn,
és ha asztal alá ittam,
magamat a Zsugoriban,
hogyha szomjam oltottam
a poros Hárpiában,
miattad piáltam...
csak a szemed,
csak kék szemed
pillantását vágytam!Diabolika versekFekete-fehér, igen-nem,
mit vettél a pénzeden?
Vettem kardot, hétszervertet,
medált, mely ad segedelmet,
vettem egy pikkelyes páncélt,
egy melissát (nagyon rámfért)
s vettem egy nagy kalapot,
mely díszíti az alakot.
Felvértezve, cicomázva,
várok Diabólikára!áááá
Aminsa ElahaminahDöntés
Versbe foglalnám mit látok e világról
Versben írnám meg hogy miről szól
Megírnám néked rólad s rólam szól
Ezernyi szóból egy mesés kis világból
Törném a fejem a rímen és a szón
Átírnám sok sok éjjelem nappalom
De nem tudnám szavakkal leírni álmom
Csak azt tudom Múzsaként más lesz a dolgomáááá
Mary Jane
Volt egyszer egy ifjú titán,
Nem volt ő egy orángután,
Karjába vett, ölelt buján,
Én meg csak ott álltam bután...Grendon
Lesütötted szemed,
De ő nézett téged.
Ostobán mosolygott,
Közben rímet faragott.
De neki ez nem hivatása,
Kard forgatás a specialitása.
Megnyugtat tekintete,
Nézzél hát a szemeibe.Mary Jane
A boldogság egy kismadár,
Lelkedben szárnyal,
Engedd szállni szabadon,
És az eltűnt öröm rád talál.
Öntsd ki szíved bánatát,
Könnypatakkal kísérd,
A madár a lelkedben,
Örökké elkísér...
Almandin
Teremtettünk és teremtettünk,
világok ébredtek bennünk,
álmodtunk eget és napot,
rajzoltunk ezüst-csillagot,
s pillantásunk összeakadt...félrenéztél és elfordultam,
te győztél a háborúban
és a világ, a mi világunk
amit csak mi ketten láttunk
istenei nélkül maradt...
Mary Jane
Ott a falon áll a vár,
Némán bambul és csak vár,
Tetejében királylány,
Sárkányra vagy hercegre vár?
Megtenné egy hős lovag,
Ki átszelné a csillagokat,
Nem számít, hogy alacsony, magas,
Csak jelleme ne legyen gaz.
Így mereng a királylány,
Éveken s éveken át,
Se egy herceg, se egy sárkány,
Mivé lesz a szűz leány?
Nem lesz biz ő szomorú,
Ott repül egy marabú!
Uccu neki, hátára fel,
Hátam mögött, mi nem érdekel.
Száll a madár ágrúl ágra,
Száll Mary Jane várról, várra,
De amíglen keresgél,
Dalolna, mint a fecskék.
Vidám, derűs dalokat,
Ontana már ajakam,
Zene, muri, dínomdánom,
Páromra majdcsak rátalálok...
Van-e még egy szabad hely?
Egy kis zug is megfelel,
Hiszen lelkem könnyű szárnya
Akárhová elszelel...
Hvang DenetalosáHa úgy érzedáHa úgy érzed senki sem szeret,
Hogy mindenki neked esett,
Hogy csak szimplán utálnak,
Legszívesebben kinyírnának,
A világn mindenki cserbanhagyott,
És a szerelmed is elhagyott.
Ne add fel soha soha,
Ne légy teljesen ostoba,
álj talpra harcolj és küzdj,
Hogy a bánatot,a csalódást a pokolra űzd,
Soha ne félj szeretni,a csalodás fog megedzeni.
Ha nem tudsz szeretni,
Hát nem fogod az életet élvezni,
Lehet pénzed házad kocsid,
Ha nincs aki ha kell magához szorít
A szeretet mindennél többet ér,
Hisz aki nem szeret létezik de nem él.
ááá
LinkociáNem könnyűáNem könnyű...
cseppnek maradni tengerben,
nem rohanni szilaj hullámmal!
De én nem vagyok magától
részegült zúgó áradat!
Én csepp vagyok,
bennem ragyog a szivárvány!ááDiabolika versekáIntés a feleségnek
Hej szép feleségem,
kedves feleségem!
Mért nézel mogorván,
ha a jussom kérem?
Mért komorul arcod
szigorú ráncosra,
mért nem vagy akkor is
nevető kis fruska?
Üres zsebbel egy férj
hogyan is szeressen?
hogy bókoljon reggel,
teljesítsen esten?
Szép Diabolikám,
elsorvad a párod,
ha a bukszád mindig
hét lakatra zárod!áááá
Cori
Szürke világban
szürke az ég
virágként nyílni
szabad-e még?
Füstöl a lélek
füstös a lét
élhet-e itt, ki
friss lánggal ég?
Lüktet a vérem,
sodor a nép...
ember maradni
lehet-e még?KívánságomFekete a szivárványban,
legyek jég a sivatagban,
hegedű a zenekarban,
szerelem egy hazug csókban...
á
Linkoci
á
Őszi szerelem
Színek a szívnek
elmúlást mesélnek,
véges, szép az élet...
szeretlek, a lelkem
sárga, barna, vörös
szivárvánnyá ível...
Szeretlek vad, őszi,
színmámoros szívvel!
áá
á
áJohanne MuetteáAz első csókáSzínes szikrák pattogtak és
forrt köztük a levegő,
a világ némán hallgatott és
figyelték a remegő
csendben ott a fák alatt
az egymásban gyönyörködő
párt, s míg a Hold fent haladt,
íme, elcsattant az első
csók...áááá
áCoriáŐsz
Világra cseppentett
vérarany festéket
szeretem a tiszta
nyárvégi estéket...
Elsuttogott dalát
az ébredő szélnek,
megtört kopogását
a vadgesztenyének,
haldokló illatát
virágnak, világnak
elhaló sóhaját
az elhulló mának...ááAmikor Cori borbélynál járt
Szégyelli magát a fiú,
jajj, de nagyon szégyelli!
Mert egyik nap a Hebinek
elfelejtett köszönni...
szánja-bánja, ámde mégis
megtörtént a baleset,
így a fiú becsülete
igen nagyon leesett...
ám tudja az okos legény,
hogy Linkóci megbocsát,
hogyha kap egy bohém verset,
meg egy pohár melissát!áááá
LinkociáTanya, te tanya...
Hej mostanaság Henye ez a Tanya,
Vigye el a rút vasorrú banya!
Hallgat a csend, merre jár a hercegnő?
Dia, Dia, ne bújj hát el, jer elő!
Ly-dia is hiánycikk lett, jaj be kár!
Kivel vágja ki a fákat Dromedár?
Törpe pajti most kirándul, messze jár,
hírt se hoz szél, szálló pille, kismadár!
Hát a nyulak nagy barátja hová bújt?
hiába is kutatom a nyúlodút!
És sorolnám a sok nevet sorjában,
de inkább leiszom búm a kócsmában!
áááá
JohanneáVágyaim...
Azt akarom, hogy
keress,
mert kereslek,
azt akarom, hogy
vezess,
mert elveszek,
azt akarom, hogy
nevess,
mert szenvedek,
azt akarom, hogy
szeress,
mert szeretlek...áááá
Johanneáa napról, a napnak
melegen csókolja
könnyeidet le,
arcod ölébe
lefekteted,
emeld a fejed
magasra, feljebb,
hogy közelebb légy,
még közelebb...
felemelt fővel,
egyenes háttal
felülről kacagj e
világra,
s minden nap gondolj
friss szeretettel
a napraforgó
virágra...ááá
á
LinkociáPályázatra...nem aranyért, csak szerelemért, dicsőségért, vagy csak úgy!:-)
Langyos eső
Arcod vizes, szemed nevet,
pilládon esőcsepp ragyog,
szivárványt játszik, tündököl...
és én veled, veled vagyok!
Blúzod tapad, de izgalmas!
pogány oltár szent gömbjei,
bőrödön csókra csábító
Teízű eső csöppjei...
Letérdelek, úgy csodállak,
eső hull rám, selyempára,
szoríts magadhoz királylány,
csókot kapsz a koronádra!áááá
NelladeláAmikor...áAmikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod
Amikor tudod, hogy kár volt, mégse bánod,
Amikor érzed, hogy hevesebben dobog a szíved,
Amikor érzed, hogy érte remeg a két kezed,
Amikor várod, hogy eljöjjön a pillanat,
Amikor várod, hogy odaadhasd önmagad,
Amikor vágyod ölelését s csókjait,
Amikor vágyod hangját és szavait,
Amikor néznéd mosolyát és két szemét,
Amikor néznéd, ahogy nyújtja a két kezét,
Amikor nem bírod már, kibuggyannak a szavak,
Amikor nem bírod már türtőztetni magad,
Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged,
Amikor elhiszed, hogy Ő is eleped érted,
Amikor megijedsz, de nem tudsz tenni ellene,
Amikor megijedsz, mert rossz lenne nélküle,
Amikor már aludnál és ébrednél is mellette,
Amikor már Önmagaddal harcolsz ellene,
Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész,
Amikor rájössz, hogy miért ne, hisz egyszer élsz,
Amikor világossá válik, hogy ez jó neked,
Amikor világossá válik, hogy megteszed,
Akkor vedd tudomásul, hogy igenis szereted!
áááá
CoriáKósza dallamáKósza dallam volt,
múló, egyszerű,
olyan nyárvégi
szivárvány-szerű...
buta dallam volt,
fülembe csengett mégis,
csak én hallottam,
ám mosolygott az ég is...
velem dúdolták
a fák, házak, a bokrok,
a dal tovaszállt,
s a világ megváltozott...
áááá
CoriáTéged kerestelekáTéged kerestelek,
süvítettek hideg szelek,
szilárdították a jeget,
én csak kerestelek...
Téged kerestelek,
a ház falán, az út porában,
az őszi avar illatában,
ott is kerestelek....
Téged kerestelek,
de megcsalt minden mozdulat,
hazudott minden gondolat,
s én csak kerestelek...
Téged kerestelek,
de akkor eltűntél újra,
s én takaróm alá bújva
már nem kerestelek,
titkon szerettelek...
ááArs poetica
Szavam vezessen,
szavam gyógyítson,
védjen és öleljen,
szavam simogasson
minden szó a tied,
minden szó én vagyok,
belőlünk épülnek
őszinte verssorok...áááá
Linkoci
Hintalóetetés
Hej regő rejtem, hej regő rejtem...
Regőlök magamnak jövőt,
melyben nem búcsúztál el,
melyben nekünk kel a kenyér,
nekünk alszik meg a tej...
Regőlök sok meghitt órát,
regőlök egy finom szót,
regőlök egy más világot,
ha utálom a valót!
Regős vagyok, bolond igric,
révülök és bájolok,
nem gondoltam, hogy nélküled
ilyen nagyon fájni fog!á
Őszi hajnalok,
holnap tán
avarban kajtatok...
Régi reggelek,
harmat, sár,
rámborult fellegek...
"érted" sóhajok,
este már
lehet, hogy meghalok...
á
Már mindenben téged látlak,
Mindenkiben téged várlak,
Éjjel, ha riadok, nappal, ha révülök,
küzdök, küzdök ellene, mégis ki-
készülök...
Még minden nap reményadó,
minden óra felbiztató,
aztán jön a józanodás,
sosem te vagy, mindig CSAK más,
Éjjel, ha riadok, nappal, ha révülök,
küzdök, küzdök ellene, mégis ki
készülök...
á
á
LinkociáDiabolika dalokáAranyak egy szép kacsóban
Szép vagy Diabolika, ezt a vak is látja,
Mit nőnek adhatnak istenek,
Rajtad a költő megtalálja,
nem kell keresni ihletet...
Ráadásul kis kacsódban,
arannyal telt erszény szorong,
s a költő lelke vígan dalol,
...ha aranyad nekem adod!ááA zsebem üres, a szívem telve,
s te vagy a szívem üdve hej!
de bor drága, nem olcsó semmi,
csak a víz meg a kecsketej!
de én azt még sohasem ittam!
attól nem dalol a lelkem vígan!
A szebem üres, a szívem telve,
bort iszok csak, de azt is hitelbe,
szeretlek drága hercegnőm...
szeretlek drága hercegnőm!:-)ááÖtven arany bánat,
ez maradt utánad,
gyere vissza kincsem,
nem bánom, ha
egy aranyam sincsen...
nem arany kell nékem,
csak a feleségem,
elveszlek csak gyere
vissza ékességem!
ááHercegnőt szeretni,
nehéz ám a pórnak,
hogy adja meg árát
a sok édes csóknak...
Hogy vásárolja meg,
édes ölelését,
boldog házzaságnak
csalóka reményét...
hogy vegyen szép ruhát,
topánt kecses lábra,
drága ám a ruha,
a topánka ára...
de a költő szeret,
bár üres a buksza,
s talán csak a bánat
lészen majd a jussa!áááá
LinkociáCori és Linkoci dalaáá Világot bejártam,
Pihenőt, Ötbányát,
Sziklaöböl köves,
kavicsos útjait...
de ma újra itt, de ma újra itt!
Jártam Erdőn, Hegyen,
jártam Sivatagban,
szívem mélyén mégis
Tanyasi maradtam!
és most megint itt
tépem hangszerem,
kopott húrjait...
megint újra itt, megint újra itt!áááá
LinkociáA Föveny ajtaja előttáJó cimborám Dromi,
Hidd el, ez a Föveny!
Lekerülhet vállunkról a
poros utiköpeny!
arcunkról az út porát
az öröm felissza...
mert itt terem az igazi,
itt terem a valódi,
itt terem a csodálatos
melissza!áááá
DromedaráFavágásáFaforgács, fűrészpor, faszálka,
holnap reggel fát vágunk a határba,
madár dalol, tücsök fújja, méh zümment,
izmainkban az életkedv fellüktet...
barbár szívét nem rágják a gondférgek,
nem kisértik démonok és lidércek,
füttye száll a fák felett, mint könnyű füst,
tüze felett melegszik a nagy rézüst...
Faszálka, fűrészpor, faforgács,
finom ételt ringat majd nagybogrács,
a kulacsban bor löytög, vagy söröcske,
vigan leszünk meglátod, mint a szöcske...
faforgács, fűrészpor, faszálka,
gyere velem fát vágni a határba!áááá
CoriáEsikáFüsttől szürke, lusta dunyha
lágyan borul a világra,
lágyan borul, betakarja,
hűvös csókkal elaltatja...
Ég asszonya búsan látja,
a gomolygó dunyhát fogja,
felhőpaplant jól kirázza,
eső szitál az országra
tiszta röpte, könnyű sodra,
szél a felhőt gyorsan fújja,
friss a reggel, s az áldott nap
sugarával beragyogjaáááá
LinkociááEsik
Eső kopog, falomb susog,
csendben nézem az ablakot,
üvegen apró, görbe folyók,
sodornak pici álomhajót,
törpe vitorla fellobog,
csendben nézem az ablakot...áááá
LinkociáTalálkozásáElőkerült a furulya,
felzúgott a nyekere
s mulattak, hogy majd ledűlött
Vörös Föveny teteje!
s tán egy falat kenyérke,
rajta kicsi szalonna,
egyél fiam, Cori fiam,
tiéd ez a katona!
Újraéledt a varázslat,
zsibongott a szív, az ész...
nem lehetsz te sose boldog,
csak amikor hazatérsz!áááá
Cori
á
Shánabúcsúztató
Gondozatlan Kertbe ismét
újabb lélek költözött,
ünnepére az egész kert
bíbor díszbe öltözött...
Varázsszellő borzolja a
zöld füvet, a patakot,
nagy búsan mind azt susogja:
klánvezérünk elhagyott.á
á
Johanne MuetteáFénylő ostorral
megjött a király,
csillag szikrázik
táltosfogatán.
Akkor mindnyájan
meghaltunk kicsit,
kacagva néztük
világ romjait.
Köröttünk dörög,
meghasad az ég,
kettéválasztja
ezüst szakadék.
Belezuhanunk
kihúz a király,
s tovadübörög
tüzes kocsiján.ááá
Hvang Denetalos
Reggel a felkelő nap fényében,
Éjjel a mindent átható sötétségben,
Csak te jársz az eszemben,
Rájövök emlékeim járom lelkemben.
A menny örömében,
A pokol emésztő tüzében,
Csak a te arcod jár hamvadó lelkemben,
És érzem szerelmed a szívemben.
Akár tömegben akár egyedül csak a te karcsú tested látom,
A tükörben te állsz melletem és a te hangod hallom,
Te vagy az akinek életem adom,
S te vagy az akiért a lelkem áldozom.
De sajnos elhagytál,és csak egy újabb sebet adtál,
Mely mélyen szomorú szívembe talál,
Felébredem és rájövök csak egy újabb álom,
De mégis csak a te a te arcod látom.
á
á
Linkóci
Összenőttünk,
s ha te halsz,
halok én is...
ez az igazi szintézis.
Hogy ott is egyek leszünk-e?
Ezen még nem méláztam,
csak lábam lógáztam...
lóg a lába lóga,
nincsen semmi dóga,
mert ha dóga vóna,
a lába nem lógna...
á
á
Linkóci hazatérése
Alszik a kert,
éji óra,
megjött a kert gondozója!
Bagoly huhog,
szellem jár,
hazajött a kishuszár!
Nyelvén dalok,
kedve víg,
reméli a bor nem híg!
Fején kalpag
szekérkerék,
a gazdája nagyon derék!
Ébred a kert
átöleli...
melissza lesz a reggeli!:-)á
á
á
á
Cori hazatérése
Otthagyott hát
csapot-papot,
menyasszonyt meg
a kalapot,
Hogy ő mit kap még ezért!
mert hiányzott
már a Tanya,
a kikötő
sós illata
Visszamenne Takiért...
Hazaérve
mindjárt látta:
nem változott
a Tanyája,
Valaki már várta itt...
beugrott hát
egy italra,
egy pohára
melisszára
S megölelte Linkócit.á
á
